Igen, ebben reménykedünk mindig – hogy lesz mellettünk valaki, aki kézen fog és hazavezet. Aztán már az is elég, ha kézen fog és elvezet valahová. Ágyba, kocsmába, templomba, temetőbe. Csak legyen valaki, aki megteszi. Amikor elmúltam 30, már világos volt, hogy nem sikerült Szüleim példáját követni. De még
Memorandik
A Nyugat.hu blogja testi és lelki szerelmekről
Valamennyi bejegyzés
Amikor a test az úr…
Lassan, de biztosan közeleg a „félidő” – első feleségem története. De előtte még pár kitérőt kell tennem, elsőként egy kisasszonyról, aki sohasem fért bele az általam meghatározott keretek közé, mégis sok-sok évig szereplője volt életemnek. Az Egyetemi Színpadon ismerkedtem meg vele, volt egy kosaras barátja, ez azonban nem
Posted in Egyéb
Rossz lányok dícsérete…
Nehezen teltek a hetek Szabina nélkül, nyugtatók, alvások délig, barátok előtti sírás, magányos üvöltés, depresszió. De még viszonylag fiatal voltam, így hát egy hónap elteltével éreztem, valamit tenni kell. Felhívtam egy barátomat. Eszembe jutott, hogy egyszer mesélte, ismer egy lányt, aki érdeklődik irántam. Nosza, elkértem a kisasszony telefonszámát, hátha
Posted in Egyéb
Egy jobbik részem…
Ismerik Jakubisko filmjét? Madarak, árvák, bolondok. Csodálatos alkotás. Nézzék meg. És nézzék meg benne jól Magda Vasaryovát (tudják, Sörgyári capriccio), fiatalon, rövid hajjal, szépséges mozdulataival, mosolyával, minden bájával. Nos, a Wichmann-kocsmában az ő hasonmásával találkoztam egy este váratlanul, és tudtam, hogy ismét itt a nagy lehetőség. Én egy barátommal voltam,
Posted in Egyéb
A magázó magányzó…
Volt, aki azonnal frászt kapott, de a legtöbb kisasszonyt inkább elvarázsolta. A régi időkben bevett szokás volt, az én időmben inkább feltűnő különcség. A magázásról van szó. Mindig tetszett a párbeszédnek ez a számomra „irodalmiasabb” változata. Hrabalt már tizenévesen megszerettem, nála pedig a Kisasszony! megszólítás és a magázás természetes
Posted in Egyéb
Egyszer minden elmúlik…
https://www.youtube.com/watch?v=hEnqlgZatIY&feature=player_detailpage Egyszer minden elmúlik… A nagyon rossz is, meg a nagyon jó is. Racz Vali is, meg a Balaton is. Monikával nagyon jó volt, és az Őt követő szünet nagyon rossz. De elmúlt. És jött az első külföldön élő (de magyarul beszélő) kisasszony. Éva. És vele együtt az a különös
Posted in Egyéb
Nincs kegyelem…
Még fél évig húztuk Ágnessel, egy közös Karácsony is belefért, aztán megismerkedtem Katával, akinek ugyan volt már egy kedves kis göndörfürtös gyümölcse az előző kapcsolatából, de éjszakákat tudtunk átbeszélgetni, és csodálatos dolgokra volt képes az ágyban. A jógát ismertem és gyakoroltam is akkoriban, a tantra-variánsokat még nem. Bemutatta,
Posted in Egyéb
Az ártatlanság kora véget ér…
Minden olyan szépen indult – a nietzschei „Megkötött szív, szabad szellem” jegyében. Szüleim most már alighanem életük végéig tartó szerelme (egyetlen éjszakát sem töltöttek egymás nélkül 50 év alatt), mint példakép, no meg a kisasszonyok iránti későn kezdődött, de feltétlen rajongásom okán már 18 évesen eljegyeztük egymást Ildikóval, de
Posted in Egyéb
Leitmotiv
Amikor az első „éles randevúra” készültem Ildikóval, mindketten tudtuk, hogy valami történni fog, és engem elfogott a páni félelem. A szomszéd házban lakott egy kisasszony, akiről tudtam, hogy gyakran nézeget engem szöcskefogás közben, és azt is sejtettem (pontosabban mondták, majd tudtomra is adta), hogy nem elsősorban a bogaraimra kíváncsi. Nos,
Posted in Egyéb
Előjáték
Egyfelől világéletemben romantikus alkat voltam, aki 15 éves kora óta hitt a nagy Ő érkezésében. Másfelől méretes orrom, 16 éves koromig tartó, majdnem kizárólagos etológusi érdeklődésem és az előbbiekből következő, alapvetően kevés férfiúi önbizalmam odáig vezetett, hogy lehettem vagy harminc, amikor először éreztem: esélyem a Kisasszonyoknál nem kizárólag szellemi alapokról
Posted in Egyéb
Akaratomon kívül lettem amolyan későn érő Casanova. A múlt század derekán születtem. 1983-ban jegyeztem el az első nagy Ő-t. Aztán zavar keletkezett a szív gépezetében, és sorra jöttek-mentek a kisasszonyok. 1987-ben megalapítottam a Romantika Lovagjai elnevezésű társaságot. A házassággal 2000-ig vártam, azóta viszont belelendültem és többször is sikerült abszolválni ezt a műfajt. Meg persze a válás aktusát is. A legszebb esküvőm az első volt, a legszebb válásom a második. De azért még reménykedem, hogy egyszer összejön a dolog, válás nélkül is. Casanova valami olyasmit írt, hogy amíg kevesebb éveink száma, mint kisasszonyainké, nincsen semmi baj. Optimista ember volt. Megboldogult fiatalkoromban sokáig úgy láttam az életet, hogy egyetlen célja van – a nagy Ő megtalálása. És hogy a világ tele van lovagokkal meg kisasszonyokkal, akiknek nincs más dolguk, mint egymásra lelni. Nekem ez egyelőre nem jött össze, de most is azt gondolom, hogy nem lenne rossz egy ilyen világ. Olvasgassák hát egy örökké párját kereső, akaratán kívül Casanovává lett Don Quijote emlékiratait, akinek egyre inkább meggyőződése, hogy valahol utat tévesztett a szív labirintusában. De azért izgalmas ez a bolyongás, amely mindaddig tart, ameddig fel nem adjuk a reményt. Azaz jó esetben életünk végéig.
Cseh Péter